Így írunk mi!

Kapzsi hapsi

(Csokonai Vitéz Mihály „után” szabadon)

Van egy öreg, kit megkereszteltek,
de a nevét eladta már az ördögnek.
Amíg el nem adta, addig sem mondta.
Ingyen a száját ki sem nyitotta.
A lakhelye? Hát az sem egy turistalátványosság.
Ő dobálta össze, meg is látszik, olyan ocsmány.
Pedig van hét jó kecója a szomszéd utcában,
de albérletbe adta az alvilág urának.
ő meg ebben a kis lyukban ücsörög.
Lelki szemei előtt egy nagy érme pörög.
Csak ül a ládáján, ül, s az ajtót kémleli
most is az istenét, a pénzt tiszteli.
Harcol a pénzzel, észre lehet venni,
ennyi neki nem elég, „több túszt kell ejteni.”
Olyan sárga az arca, mint a méz
Édes Istenem! Inkább rá se nézz!
Mint egy halott, aki most jött ki a sírból.
Kb. olyan vékony, akárcsak egy zsinór.
Most is az a hatalmas kínja,
hogy a levegőt adóztatni nem bírja.
Az osztást-szorzást most, hogy elvégezte,
- De sokat pazarlok! – mondta kétségbeesve.
- Szörnyű napok – kiáltja – nem csak rövidek,
de egész nap csak költekeznek!
„Egész nap a pénzesládámon ülök,
és hatvan arany hiányával szembesülök.”
Ezután még dúlt-fúlt magában,
s összekulcsolt kézzel járkált a szobában.
„ Jaj ne! Egy szél a pénzem egy részét elvette!
Az én drága ablakomat megrepesztette.”

És azért, mert őróla ezt papírra vetettem,
még ő sértődik meg, mert nem fizettem.

Írta: Tombor Máté 6.b
2015 április 29.


Riport  Zsugori Úrral

Készítette: Bige Lili riporter  TV2

(Oknyomozó riport)
1.rész

Egy szürke falucskába érkeztem. A házak fala szürkésfehér, a tetőt valamikor piros cserép díszíthette, de most már inkább az is szürkésbarna. egyszerű emberek, földművelők laknak itt.

Azért jöttem ide, hogy interjút készítsek egy bizonyos Zsugori Alfréddal, azaz Zsugori Úrral. Azt hallottam, hogy rendkívül gazdag, és hogy egyedül él egy házban fent a Sötétség – hegyén.

Ahogy haladok a sötét kis utcácskán,kíváncsi pillantások kísérnek. Egyszer csak megpillantok egy kedves öreg hölgyet. Köszönök neki, mire kedvesen elmosolyodik.

Nem tudom, hogy az én kíváncsiságom vagy pedig az öreg úrról való beszéd borította-e ki ennyire? Majd így folytatja:

Megköszönöm, és tovább indulok. De még hallom, ahogy a nő ezt mormogja:

Mire visszafordultam, az öregasszony már eltűnt.

2.rész

Ahogy beléptem a fogadó ajtaján, mindenki elcsendesült. Tíznél is több szempár méregetett.  Ahogy körbenéztem, régi fapadokat és asztalokat láttam, velem szemben szép fából faragott pult mögött a kocsmáros állt. Határozott léptekkel indultam meg, s amikor a pulthoz értem, megkönnyebbültem. Először a kocsmáros szólalt meg szinte fel sem nézve az előtte lévő könyvből:

Meglepődve nézett föl a könyvből.

Arcára ijedtség ült ki.

3.rész

Reggel megkaptam az útbaigazítást és elindultam. Dél volt, mire odaértem. Sötét erdőkön, keskeny utakon át mentem. Észre sem vettem, és elérkeztem a hegyhez. A Sötét –hegy lábánál volt egy nagy ház. Nem voltak ablakai és a tető nádból volt. Az ajtóhoz léptem és kopogtam. Először semmit nem hallottam. Számoltam a perceket egy,…kettő…,három….,négy…,.Aztán hirtelen kivágódott az ajtó. Előttem pedig egy idős,vékony kis öreg úr állt morcos ábrázattal.

Beléptem. Régimódi, alig bútorozott ház volt. A szobában félhomály uralkodott.

Fölálltam és elköszöntem, de nem foglalkozott velem, csak a pénzt számolgatta.  Kiléptem az ajtón és elgondolkodtam:
Ennek az embernek már semmi nem okozhat igazi boldogságot, még a pénz sem. Azzal elindultam a fogadóba.

Az ember, aki annyira szerette a pénzét, hogy tönkretette az életét

Írta: Csécs Janka

      Üdvözlöm Önöket, tisztelt hölgyeim, uraim, kedves olvasók! A mai napon egy városi mendemonda után járunk: Igaz-e, hogy a falu végén álló aprócska, régi nádházat egy vénember készítette saját kezeivel, aki nem hajlandó semmire pénzt költeni. És vajon csak szóbeszéd volna, hogy egy hatalmas ládája van tele arannyal, s naphosszat azon ül? Ha igaz, akkor vajon miért nem költ egy garast sem belőle? Miért félti ennyire? Drága olvasók, ha továbbra is eme cikket olvassák, a rejtély maguk előtt is felszínre kerülhet.

Elsőként kerestük fel otthonában ezt az öreget, állítólagos nevén Zsugori Uramat. Háza belülről üres, lepukkant. A szerkesztőség azonban a pénzzel teli ládát is alatta találta. Az utóbbi párbeszédben a vele készült interjúnkat olvashatják:

- Szerencsés jó napot! Ha nem tévedek, ön Zsugori Úr! A „Mese, avagy Valóság” hírlap szerkesztősége vagyunk. Nincs ellenére, ha felteszünk magának néhány kérdést?
-  Na, tessék! Az embernek már sose lehet nyugta! Na, egye fene, úgysem hagynának békén! Egy feltételem, hogy minden válaszért 50 pénzt adjanak.
-  Kérem, ez mégiscsak elég sok!
- Beszéljek vagy sem!?
- Jó, rendben! Megadjuk minden válasz után.
- Remélem is! Na, siessenek, mert az idő is pénz!
- Tehát először is szeretném megkérdezni, hogy miért él ilyen szűk, koszos helyen, mikor látom a hatalmas pénzes ládát ott maga alatt és a pénzeszsákokat a földön. Miért nem költ a fontosabb, szükségesebb dolgokra? Ágyra, szebb házra, szebb ruhákra…
- Ugyan, ne legyen nevetséges! Butaság volna, megélek nélkülük is, akkor meg minek pazaroljam rájuk a pénzem? (Ez ötven pénz lesz)
- Kérem, hisz a pénz éppen arra való, hogy költsük. Spórolni nagyon jó dolog, de esetleg nem gondolja az úr, hogy túlzásba viszi ezt?
- Ostobaság, a pénzből sohasem lehet elég! Mindig több és több lesz! Nem fogyhat belőle soha.(Ez már 100 pénzbe kerül.)
- Hiszen maga úgy él, mint egy szegény ember, így nem sok értelme van a pénznek. Érdeklődnék, hogy családja van-e az úrnak?
- Még hogy család! Hogy aztán kitúrjanak a vagyonomból?! Már csak az hiányozna, hogy miattuk fogyjon el a pénzem! Nem, nincs családom, és nem is kell! Boldog vagyok én így is! ( Már 150.)
Értem. Esetleg van valami célja az életben? Valami, amiért küzd?
- Én akarok lenni a leggazdagabb a világon. Mindenkinél több pénzt akarok. Végtelen sok pénzt! Kifogyhatatlan kincseskamrát! Királyi vagyont akarok!           (200-ra nőtt az összeg!)
- Szóval ez az álma. Értem. Önnek hogyan telik egy átlagos napja, ha megkérdezhetem?
Zsugori Uram erre felsóhajtott, úgy tűnt, gondolkozik, körbepillantott, aztán elkezdett beszélni:
- Hát, miután felkelek, rögvest a ládámhoz sietek. Gyakran számolom át a pénzem, hogy megbizonyosodjak róla, minden megvan az utolsó garasig. Begyűjtöm a bevételeimet, ha vannak, azután a pénzes ládámon üldögélek és gondolkozom, miből lehetne még pénzt csinálni. Múltkor volt egy nagy vihar. Te jó ég, bele se merek gondolni, mennyi pénzt adtam ki, mert az a kénköves szél szétszaggatta a lantornás ablakomat. Szörnyű, rettenetes. Pedig ha nem muszáj, még ételre sem költök. Inkább leszakítom a kertben a füvet, az is ehető. Akkor meg ostobaság kiadni a drága pénzt másra. Csak felelőtlenség! Hát nem?! (Á, valóban, ez már 250 pénz lesz.)
- Igen persze…- a riporter igyekezett leplezni megvetését az öreggel szemben, és csendben folytatta- Ezek szerint semmi szórakozás nincs az életében? Bizonyára kell lennie valaminek!
- Természetesen van is: Minden nap látni az én csodálatos pénzgyűjteményem. Nézni a csillogását. Minden nap újra és újra átszámolni… Hát van ennél jobb szórakozás!? A pénz boldogít! Nahát,300 pénz az összeg…
-Á… Igen… Valóban. Itt a megígért 300 pénz a kérdésekért- mormogta komoran a riporter- .Köszönöm az interjút! További szép napot, viszont látásra!- Azzal hátat fordított, és a szerkesztőség élén távozott. Többé nem látogatott a városba és nem szándékozott találkozni olyan emberekkel, mint zsugori úr. Az emberrel, aki annyira szerette a pénzét, hogy tönkretette az életét.

Csécs Janka 6.b :

Egy napom az Árpádkorban

Mint mindig, ma reggel is a nap fénylő sugarainak cirógatására ébredtem. Na jó, igazából a hangos kürtszóra, de úgy jobban hangzik. Még nem akarok felkelni. Tudom, hogy muszáj, de akkor sem! Az arcomba húzom a bundás takarót és úgy teszek, mintha aludnék. De sajnos az efféle játékra nincs idő, könnyen felvilágosodok, ugyanis anyám letépi rólam a takarót, ami egyértelműen azt jelenti, hogy fogytán van a türelme. Egyébként gyönyörű a jurtánk. Pont ugyanolyan, mint az összes többi, de akkor is gyönyörű! Hűha! Sose tudom megszokni, hogy itt kint mekkora a nyüzsgés. A lovak izgatott toporgása, a kilőtt nyilak moraja, ez az isteni bőr illat, amit úgy szeretek.

Most kiosztják a munkát. Sajnos megint rám marad a fonás és a varrás. Ez azért baj, mert én mindig attól félek, hogy megszúrom magam. Úgy látszik elég feltűnő, hogy nincs ínyemre a dolog, mert az egyik kedves lány int, hogy mehetek mosni, majd ő varr helyettem. A mosás roppant szórakoztató, gyorsan végeztem is vele. Nem tudom hogyan, de az egyik ruhába egy kicsi hal is beleférkőzött. Ezt akkor vettem észre, amikor kivettem a vízből, ugyanis kibújt az ujján és villámgyorsan elúszott.

A mosáson kívül persze más feladatokat is kaptam, de ezeket most hagyjuk. Már majdnem végeztem a cserzéssel (Isteni bőrillat!), amikor anyám behívott a jurtánkba. Kaptam egy ivókürtnyi tejet, amivel csillapíthattam a szomjúságomat.

Elérkezett az ebédidő. Már messziről érezni a vadaspörkölt isteni illatát. Igaz, tegnap is az volt a menü, de én nem bánom, úgyis nagyon szeretem.

Ebéd után irány a táltos sátra. A táltos már órák óta magyaráz az istenekről. Eleinte érdekesnek tűnt a mai története, de most már nagyon unom. Ráadásul egy szót sem értek. Mire befejezi a beszédet, sötétség borul a környékre. A fiúk még egyszer kilovagolnak a sötétben, részemről viszont vége a napnak.

A medvebőr takarómon ülve merengek szokás szerint: Valóban milyen jó, hogy már nem vándorlunk, mint régen. No de sose nézz hátra, csak előre! Ma például jó formában voltam. És milyen aranyos volt az a hal! Kár, hogy olyan gyorsan elúszott! Ám ekkor gondolataimba belefeledkezve, fáradtan, lehunyta szememet az álom.

-Ébresztő, ki az ágyból!- Erre ébredtem és a kürtszóra. „Jaj, ne! Már megint ennyi az idő?!

Balatonon

Mikor a világ hangos, az aszfaltról ömlik a meleg, mikor otthon sem érzed jól magad és a városban sem, akkor menj ki a Balatonra! De ha a zajtól és a hőségtől menekülsz, akkor ne a strandot válaszd. Kihajózni a legjobb. El sem hiszed, hogy mennyire megváltozik a világ, ha kiérsz a vízre. Szélcsendben csak áll a hajó, ha haladni akarsz, muszáj bekapcsolnod a motort és az zajos. A csendet keresed vagy menekülni akarsz? Döntened kell. De ha van egy kis szél, ami kifújja a vitorlát, nem kell ezen rágódnod. Csak hagyod, hadd sodorja magával a víz a hajót. Tűz a nap, szeretnél lebarnulni és csak kifeküdni, hogy a sugarak feltöltsenek energiával. Mezítláb előre lépkedsz a vitorláson és hasra fekszel. Lehunyod a szemed, mert erős a fény, másrészt így bele tudsz mélyülni a semmittevés örömébe. Lassan ellazul a tested, de mikor megzavar egy kis katica vagy szitakötő, felriadsz. Felnézel és tűnődsz, hogy vajon mért vannak itt, hogyan jutottak ide és merre mehetnek tovább. Csak most veszed észre a korlát alól, hogy milyen szép a túlpart. Bánod, hogy nem hoztál fényképezőgépet, mert gyönyörű képet lehetne készíteni erről a pillanatról. Látod a vízen, ahogy játszik rajta a napsugár. A napsugarak is irigyek lehetnek, mert ha egyet észreveszel és megcsodálod, azonnal jön a többi is, kergetik egymást és téged bűvölnek. A víz készségesen tűri, hogy rajta szaladjanak. Vakító a fényük és elfordítod róluk a szemed. Ráesik pillantásod a melletted fekvő kötélre. Össze van gabalyodva, de úgy hagyod. Feszélyezne, ha szépen el lenne rendezve. Tovább fürkészed a partot, és most döbbensz rá, hogy időközben a fejed fölött átfordult a vitorla és már visszafelé tart a hajó. Felülsz, még az utolsó percekben élvezed, ahogy a nyílt vízen játszik a szél a hajaddal. Belebámulsz a napba, hogy vakítson el, aztán körbenézel és látod, hogy újra körülötted a világ. Az emberekkel, a nyüzsgéssel. Kiköt a vitorlás és az aszfalt melege is megcsap. Felébredsz, és hamarosan visszatérsz a vízre, mert hiányozni fog az a pár nyugodt óra.

Dénes Dalma Csenge

Büszkeség

Csend honolt. A strand teljesen kiürült, csak egy nejlonzacskót kergetett a szél. A lábamat a csendesen hullámzó Balaton kellemesen hűvös vizébe lógattam. A nap kezdett lebukni, de aranyszíne játszott még a hullámokon. Valahol a távolban egy csónak ringatózott a vízen. Benne ült a horgász, éberen kapásra várva. Izgágán araszolt a csónak két vége között és félpercenként ellenőrizte, hogy van-e kapás. Néztem ahogy szerencsétlenkedett a hálójával, amit végül sikerült vízbe ejtenie. Halkan felkuncogtam.


Éppen indulni készültem, amikor a nádasból furcsa hangok hallatszottak. Összerezzentem és hátranéztem. Két hosszú nádszál között kidugta fejét egy hattyú. Hosszú ívelt nyaka hófehér volt. Méltóságteljesen kiúszott a nádasból. Amikor két-háromméternyire eltávolodott visszanézett és csúf hangján kiáltott. Először nem történt semmi. Aztán gyorsan, igyekezve megjelent két kicsi sárga csőr. Az első egy csöppet megtorpant és félve nézett szét. A hattyúmama megint kiáltott. Hívogatta maga után a kis hattyúkat. Eleinte ügyetlen mozdulatokkal egyik a másik sarkát taposva siettek édesanyjuk felé. Ők már nem fehérek voltak, de még kisebbek voltak az anyjuknál. Szeretettel néztem őket. Ahogy a horgász is a csónakból. Szép kis család.

Az anyahattyú kevélyen felemelte a fejét . A kis hattyúk utánozták. Így elegánsan libasorban vonultak. A víz engedékenyen, akár egy uszály fodrozódott utánuk.

Szinte már kiértek a látóhatáromból, amikor ismét hatalmas hangzavar támadt a nádas felől. Csak úgy recsegett-ropogott a sás, mintha buldózerrel vágtak volna át rajta. De nem egy buldózer, csak egy apró szürke kobakú hattyú jelent meg. Ijedten visítozott, vergődve szelte a vizet a családja felé, de ők elfordították kecsesen ívelt nyakukat. A kicsi nem tudott rendesen úszni. Valami baj volt a lábával. Kacsásan, billegve igyekezett az anyjához. Néha a nagy sietség közepette oldalra dőlt és ijedten hápogott. A víz az ellensége volt. Minden percben nagyobb és nagyobb hullámokat sodort alá. Az anyahattyú nem fordult meg. Még csak a fejét sem fordította hátra. Gőgösen gyorsabb tempóra váltott, nem zavarta, hogy a kis hattyú mennyire kétségbeesett. Hiába igyekezett a csöpp madár, nem érte utol őket. De nem adta fel. Küzdött a hullámok ellen akár egy kis hős pedig azok csak úgy dobálták. Nem jutott előre. Az anyahattyú nem zavartatta magát. Bámulatos szépségében tündökölve két fiával vonult akár egy angyal. Lassan, méltóságteljesen. De én akkor már láttam, hogy ez nem az igazi szépség. Ez csak álruhába bújtatott kegyetlenség. A hattyúmama nem szerette volna, ha a családi vonulását, sőt a tökéletes családját elrontja a rosszul úszó kis hattyú. Hisz ők hárman szinte hibátlanok voltak. Minden mozdulatuk kecses és peckes. De ő az az egyetlen egy rút kiskacsa tönkre tette volna az idillt. Szégyellte őt.

Nem bírtam nézni a kicsi hattyú küszködését, de ahhoz, hogy kimentsem túl messze volt. Nem tehettem semmit. Tehetetlenségemben mérgelődtem magamban és dühösen hazaindultam. Egyszer utoljára visszanéztem és láttam, ahogy a hattyúmama visszafordult, de nem jó szándékkal! Úgy csinál, mintha repülni készülne, ezzel akarta elriasztani a kis szürke fejűt. De ő nem ijedt meg. Mély rajongással sietett anyja felé... Ő elüldözte és két hibátlan fiával továbbálltak. A kis hattyún látszott, hogy ez nem először történik meg vele. Rutinosan kisebbre húzta össze magát és próbált kevésbé feltűnő lenni. Tisztes távolságból követte ˝szerető˝ családját...

Ha valaki más látta volna így elvonulni az anyahattyút meg a két fiát talán azt hiszi gyönyörűek. De én és a horgász ott voltunk, és azt hiszem megtanultuk, hogy az ártatlan szépség mögött néha sokkal veszedelmesebb dolog rejtőzik. A büszkeség.

Király Katinka

 


Nyers Aletta | Rózsa András | Gyöngyösi Klaudia | Dénes Dalma Csenge
Zajcsuk Liliána | Herke Katinka | Szabó Eszter | Kárász Kristóf | Al Banna Najah Petra | Horváth Eszter | Szabó Stefánia | Bárczi Kata - Mezőfi Brigitta - Nagy Jusztina |


Balatoni pályázat - 2010

Al Banna Najah Petra | Horváth Evelin | Horváth Eszter | Dénes Dalma Csenge
Klenovics Szilvia | Sütő Zsuzsanna | Makai Márton Gergely [Kiwi]


 

EGY ŐSZINTE VALLOMÁS ISKOLÁNKRÓL ÉS DIÁKÖNKORMÁNYZATUNKRÓL!

Írta: Nyers Aletta 8.b

Ez alkalommal Rózsa András (Bandi:D)8.b osztályos tanulót kérdeztem meg, hogy mi a véleménye iskolánkról, diákönkormányzatunkról és egy tanéven belüli programunkról. A helyszín iskolánk könyvtára egy nyugodt délutáni napon. Interjúalanyomat aktív közösségi munkájáért és egyéni gondolkodásmódjáért választottam!

- Hány éve vagy diáktanácstag?

- Ötödikes korom óta!

- Iskolánkban minden évben vannak diáknapok-,programok,amit a diáktanács szervez. Felsorolnád nekünk ezeket a programokat?Arra is kíváncsi lennék, mi a véleményed róluk?

- Minden évben először a vásári futást rendezik meg, amit nagyon jó ötletnek tartok és már hagyománnyá vált. A töklámpás felvonulás egyre rosszabb, mert régebben ki lehetett menni az iskola területéről! A sportnapoknak szerintem már nincs értelme ...(elgondolkodik.) Mert a lényeg az lenne,hogy a szülőkkel együtt jól érezzék magukat a diákok, de az már a felsőben nincs meg! A farsang nagyon érdekes, ahol a tanárok a gyerekekkel együtt szórakoznak! A fordított nap is nagyon jó program, de most már évek óta nem változatos! Az utolsó tanítási nap remek. A legjobb az, hogy a fürdőn lesz megtartva, és hogy a diákok egyet jól szórakoznak ... (elhallgatott és elgondolkodott.)

- Nemsokára itt a fordított nap. Mit szólsz az idei jelöltekhez?

- Hát ... (Nevet!) Szerintem egy kicsit kreatívabbak lehetnének, és a kampányolásra is több időt fordíthatnának! Viszont az jó, hogy a tanárok újra beülnek az iskolapadba, és az iskolai élet pedig a fordítottjára változik!!

- Szerinted kik az esélyesek a győzelemre?

(Ismét elmosolyodik s fejét forgatja, ezzel tudtomra adja, hogy nem mond konkrét választ.)

- Én több jelöltet is esélyesnek tartok, és személy szerint is nagy dilemmába vagyok! De már vannak olyanok, akik biztosak a győzelmükben! (Célzásával nyilvánvalóvá tette ellenszenvét!)

- Visszatérve a farsangra neked hogy tetszett az idei évi?

- Szerintem nagyon jó volt, csak kevesen öltöztek be, de ez már megszokhatóvá vált! Viszont nekem személy szerint nagyon tetszett Szilvi néni jelmeze, őt még nem láttam ilyen szerepben! Ami pedig sajnálatos módon utána történt, az nem való egy iskolába ...! (Gondolkodik…vajon mire gondolhat??)

- Egyszer farsangon voltam zsűri,részt vettem a takarékossági vetélkedőn, és még rengeteg DT programon. Viszont azt sajnálom,hogy az idén elmaradt a takarékossági vetélkedő!

- Miért maradt el a vetélkedő?

- Legfőbb oka,hogy a tanárok számára elavulttá vált!Amit én nagyon sajnálok, mert ez egy csapatjáték volt, ahol a diákok megmérethették magukat!

- Szerinted miért jó, hogy van az iskolában DT?

- Azért,mert így értesülünk az új programokról! Habár beleszólásunk nincsen, csak tényként közlik az információkat!

- Te szeretsz egyáltalán diáktanácstag lenni? (Ezt a kérdést nem terveztem az interjúba, de mivel ilyen érdekes válaszokat kaptam,hát megkérdeztem!)

- Igen! (mondta gőgösen és dacosan!) Mert így legalább mindent előbb tudhatok meg mint a többiek!!

- Neked hiányozni fog az iskola-, diákönkormányzat?

- Nekem hiányozni fog ... (nem szól, csak mosolyog) mert szerettem, szeretek is benne szerepelni! A sok rossz mellett pedig volt valami jó is! (Nevet sőt kacag!!)

Nagyon érdekes információkat szereztem ezzel a délutánnal magamnak és remélem a kedves olvasóknak is! Így megtudhatjuk,hogy ami jónak látszik, nem minden esetben jó!

Fel!


OKTATÁS AKKOR ÉS MOST, AVAGY HOGY LÁTJA EGY PEDAGÓGUS

Írta: Rózsa András 8.b

Napjainkban ritkán találkozunk olyan általános iskolással, akinek az életében nem a számítógépes játékok, a durva erőszakkal teli filmek a legfontosabbak. Erről és az oktatásra gyakorolt hatásairól fogunk beszélgetünk Györei Istvánnéval, Jutka nénivel, aki a Mikszáth Kálmán Utcai Általános Iskolában könyvtáros és magyar szakos tanár.

Mi inspirálta, hogy tanár legyen?

A tanáraim, tanítóim által mutatott példa. Mindig arra készültem, hogy azzal állhassak a gyerekek elé, ami a számomra a legfontosabb. A végleges döntést a gimnázium 2. osztályában hoztam meg.

Amikor eldöntötte, hogy, tanár lesz, gondolt-e arra, hogy majd eljut a pedagógia oda, hogy könyörögni kell a diákoknak, hogy tanuljanak?

Nem gondoltam arra, hogy ez nehéz pálya. Mindig hittem abban, hogy a gyerekek számára érdekes, ami az iskolában történik, és hogy jó érzés napról-napra többet tudni.

Ön mit gondol az akkori és a mostani oktatási rendszerről?

Amikor én jártam iskolába, szigorú tanárokkal találkoztam. Kötelesség volt a tanulás, amit a szüleim is számon kértek. Nem emlékszem különleges módszerekre. Amikor tanítani kezdtem, szerencsére akkor vezették be a 78-as oktatási törvényt, ami új elveket hozott az oktatásba. Jó volt benne, hogy épített a gyerekek közös munkájára, bevezette a többrétegű oktatást. Korszerű volt a pedagógia. Napjainkban a Nemzeti Alaptanterv határozta meg az oktatást. De sajnos egyre kevesebb az óraszám. Ma a pedagógusok arra törekszenek, hogy hasznosítható tudást adjanak diákjaiknak.

Mi az oka annak, hogy a mai gyerekeket nem érdekli a tanulás?

Sajnos a mai gyerekek nehezen veszik észre a jó példát. A könnyebb megoldásokat választják, felesleges szabadidős programokkal töltik az idejüket, nincs napirendjük. Sokan még 8. osztályos korukra sem tudják, hogy az élet melyik területe érdekli őket igazán. Rosszul bánnak az idővel. Sajnos hosszasan sorolhatjuk az okokat.

Az oktatás és a nevelés elválaszthatatlan egymástól. Ön milyen módszereket használ a gyerekek nevelésére?

Könnyű helyzetben vagyok, mint könyvtáros. Ott a gyerekek nem tanárként tekintenek rám, hanem egy olyan felnőttre, akivel el lehet beszélgetni jóról, rosszról, olvasmányokról, élményekről egyaránt. Észrevétlenül történik a nevelés, úgy hogy mindenki jól érzi magát. Tanóráimon igyekszem türelmes, megértő lenni. Elvem, hogy nem leosztályozni akarom a tanítványaimat, hanem vezetni, vinni magammal őket, a számomra legkedvesebb tantárgyak érdekességei között. Érzelmeket alakítani a magyartanár legfontosabb feladata.

Ha a régi fegyelmezési módszerek megengedettek lennének, akkor könnyebb lenne az oktatás?

Ha fenyítésre gondolsz, akkor nem tudok válaszolni. Saját iskolás koromban sem emlékszem ilyen esetre. Az oktatás ma nem a régi módszerekkel lenne könnyebb, hanem attól, ha a gyerekek újra akarnának akarni. Ha elfogadnák azt az elvet, hogy az iskolában minden értük van. Ha el tudnánk hitetni, hogy a most megtanulandók alapul szolgálnak a középiskolához, ha mindenkiben fel tudnánk ébreszteni az „ezt jó tudni” érzést, akkor senki, se tanár, se diák nem panaszkodna az iskolában.

A mai fiatalok hogyan állnak a magyarral, mint tantárggyal?

Az irodalom értésének az alapja az olvasás és az érzelem. Ha ezzel a kettővel baj van, sajnos akkor az irodalom tantárgy nehézzé válik a diákok számára. A mai gyerekek egyre kevesebbet olvasnak, és egyre nehezebben vállalják érzelmeiket. Pedig az irodalom a legfontosabb emberi érzésekkel való azonosulást várja el tőlük. Nagy ellenfele az irodalomnak a sok számítógépes játék, film. Míg ott peregnek az események, addig egy könyvbe belefeledkezni a mai diákoknak unalmas. Ehhez erőfeszítés kell. Kevesen vállalják.

Mint könyvtáros, hogy látja, van még híve a könyvtárnak a fiatalok körében, vagy már a számítógép azt is kiszorította?

A felsős diákok közül sokan csak akkor jönnek be a könyvtárba, ha konkrét feladatot kapnak, órára készülnek. Pedig most már a 6. osztálytól tanulják a könyvtárhasználatot a gyerekek. Az alsósok rendszeresen jönnek olvasni. Sokan jönnek a házi feladat megoldásához az internetet használni. Az internet gyors információ keresésére alkalmas. De én bízom abban, hogy a könyvet továbbra is sokan fogják használni, így az internet nem fogja kiszorítani a könyveket.

Mivel lehetne, vagy kéne változtatni a diákok tanuláshoz való hozzáállásán?

A legfontosabb, hogy megértsék: az iskola nem ellenük, hanem értük van, és ha erre rájönnek, akkor lesz, ami ösztönözze őket a tanulásra.

Fel!


Interjú az igazgató úrral

Írta: Gyöngyösi Klaudia 8.b

Interjút készítettem Brunner István igazgató úrral, Hogy beletekinthes-sünk:hogyan telnek egy igazgató napjai, mik a napi teendői, milyen a kollegiális kapcsolata…

Mi inspirálta arra ,hogy igazgatónak jelöltesse magát?

Hát az az igazság,hogy én a Petőfi Sándor iskolában tanítottam. Majd 1990-ben indult itt a Mikszáthban egy pályázat,amire azért is jelentkeztem mert mindkét fiam ide járt,ezt az iskolát már akkor is szerettem.

Hányan indultak ezen a pályázaton?

Öten indultunk és a nagylelkű szavazóknak köszönhetően én nyertem meg. Azóta is én vagyok az igazgató.

Aminek mi nagyon is örülünk -teszem hozzá, mire mindketten elmosolyodunk.

Számíthatunk-e újításokra az iskolában?

Amit lehet,eddig megpróbáltunk, azonban nem mondunk le semmiről. Nagyon szeretnénk ha elkészülne az új tornaterem, amire már indult is egy pályázat, és ha az önkormányzat is besegít, hamarosan erre is sor kerül.

Esetleg ezen kívül?

Meg fogunk próbálkozni az interaktív táblákkal, ami egy teljesen új tanítási rendszeren alapul.

Akkor minden teremben ilyen táblákat fognak felszerelni?

Nem, a német2-be már van ezen kívül még pár terembe lesz.

Miket tanítanának ezekkel a modern táblákkal?

1.osztályban:matematikát és szövegértést, 4.osztályban németet és angolt, és 5.osztályban is matematikát és szövegértést.

Remélem beválik,most térjünk át a következő kérdésre.

Már alig várom :-)

Milyen érzés minden évben,hogy leváltják fordított napon?

(mosolyog) Az első évben egy kicsit izgultam, hogy a jelöltek nem veszik elég komolyan és káosz lesz. De rá kellett döbbennem, hogy nem volt igazam és az „iskolaátadás” után minden rendben ment…

Mik a napi teendői egy igazgatónak?

Ezt nehéz így megmondani, mert elég sokrétű. Minden diákért, kollégáért és az összes dolgozóért az igazgató felel. Ezen kívül én végzem a hivatalos ügyeket, a levelek fogadását és minden iskolai ügyet is.

Megkérdezhetem milyen kapcsolatba van a kollégáival?

Én úgy érzem, nagyon jó a kollegiális kapcsolatom. Elvégre már négy ciklusba engem választottak meg igazgatónak.

Hogy zajlik egy ilyen választás?

4-5 évente újra lehet pályázni. A választásokon pedig mindig kikérik a kollégák és a szülők véleményét is. Ami azt jelenti,hogy már 19 éve engem választottak meg.

Ha felnőtt leszek majd én is önre szavazok!

(kacag) Azért én sem lehetek örökre igazgató…

Azért reméljük, még sokáig lesz... Hogy tudja összeegyeztetni a családi életét a munkájával?

Igen van rá eset, hogy nehéz. De már hozzászoktam. Elég sok időmet leköti a munkám. Hétvégén is gyűlések, konferenciák… De ha már sok dolgom van, a kollégáim is besegítenek.

Volt már osztályfőnök?

Igen voltam, Kutacson, ahol a pályafutásomat kezdtem. Nagyon jó osztályom volt, és büszke vagyok rá, hogy öt évente meghívnak az osztálytalálkozóra.

Milyen tantárgyakat tanít?

Etika és történelem szakos vagyok.

Én szeretem az etikát ... :-) Mik a céljai a jövőre nézve?

Nagyon szeretném, ha a tornaterem elkészülne, és ha az új tanítási módszerre a kollégáim is felkészülnének. Ha ez megvalósul, emelt fővel megyek nyugdíjba.

Az osztály nevében szeretném megkérdezni, hogy fog visszaemlékezni a 8.b-re?

Nekem különösebb problémám nem volt a 8.b-vel. A tavalyi etika órákon, a magatartásotok teljesen más volt a másik osztállyal szemben. Mármint pozitív értelemben. Úgyhogy én mosolyogva fogok visszaemlékezni a 8.b-re.

Köszönöm szépen, hogy válaszolt a kérdéseimre.

Nincs mit, nagyon jól éreztem magam.

HÁT ILYEN EGY IGAZGATÓ ÉLETE…

By.:♥Gyöngyösi Klaudia♥

Fel!


Rengeteg pénz, de szegény élet

Írta: Dénes Dalma Csenge 6.a

Ismernek olyan embert, aki eladta a nevét? Én igen. Egy zsugori öregúrról van szó. Ellátogattam hozzá, így Önök is megtudhatják, hogy miért a szegénységet választotta, pedig két palotát és egy hatalmas ládányi aranyat mondhatott a sajátjának. De nem dicsekedett a vagyonával, mert ha valaki kérdezte tőle, a válaszért is pénzt kért.

Elmentem hozzá. De mielőtt őt kérdeztem volna, beszéltem egy helybélivel.

Jó napot kívánok - köszöntem egy idős asszonynak, aki éppen az utcán sétált.

Jó napot, fiatalember- mondta az asszony.

Feltehetek néhány kérdést arról az emberről, aki abban a viskóban él? - mutattam rá egy roskadozó épületre.

Persze- hangzott a válasz.

Ki szokott jönni az utcára? – érdeklődtem.

Csak akkor, mikor a bérbe adott palotái lakóitól kéri a pénzt.

Ezen kicsit meglepődtem, de még rengeteg kérdés kavargott a fejemben.

Van családja?- kérdeztem.

Volt, de elhagyták őt. Nem etette rendesen őket, ruhára se adott pénzt nekik, így elhagyta az egész család – merült vissza a múltba az asszony.

Köszönöm, hogy válaszolt a kérdésekre- mondtam, és már mentem is a kunyhó irányába.

A ház és környezete nagyon hervasztó látvány volt. A fű kihalt, helyét a gaz vette át. Mindent befedett a pókháló, úgy nézett ki, mintha az tartaná össze az épületet. Körbejártam a házat, és találtam egy ajtónak kinéző hatalmas fakérget. Ezen kopogtam. Aztán egy sovány, beesett arcú, öreg ember odébb tette a fakérget, és kidüllesztett szemmel bámult rám.

Maga meg mit akar? – kérdezte.

Jó napot. Én csak egy riportot szeretnék készíteni magával - magyaráztam neki -. Bemehetek?

Csak akkor, ha már most idead húsz aranyat - mondta kapzsin.

Rendben –feleltem, és odanyomtam csontos kezébe a húsz aranyat.

Belül a ház ijesztően sötét volt. Ő leült egy ládára én meg egy székre, ami a molyok lakhelye volt. A ház csak egy helységből állt. Bútort alig láttam. Volt egy szekrény, egy kis kád, egy szakadt ágy és a láda. Mindent ellepett a por és a pókháló, kivéve a ládát.

Na mi van, nem is kérdez? - mondta ingerülten az öreg.

De - mondtam, és már kérdeztem is -, hogy hívják?

Már nem is tudom, eladtam jó pénzért - ezt úgy mondta, mintha csak egy rongyot adott volna el.

Ennyit ér magának a saját neve?- kérdeztem felháborodottan.

Miért bánkódjak érte?- és egy legyintéssel elintézte a dolgot.

Miért egy viskóban él, miközben van két palotája is van?

Gyűjtöm a pénzt, nem pazarolhatok – mondta, és közben rámutatott a ládájára.

A ládájában van a pénze?

Minden egyes aranyforintom. Őrzöm egész nap, mert sok errefelé a tolvaj.

Ön szerint, amikor meghal, kié lesz ez a rengeteg pénz?- kérdeztem arra utalva, hogy senkije sincsen.

Ezt meg hogy képzeli?- kiabálta, és idegességében belerúgott a ládájába. Takarodjon innen! - üvöltötte.

Felálltam és elmentem. Erre nincs ésszerű magyarázat, hogy miért így él egy gazdag ember.

Dénes Dalma Csenge: 6.a

Fel!


Milyen egy lovakkal foglalkozó ember élete?

Zajcsuk Liliána 8.a

Lángi Mariannával, a Boronkai Lovasudvar tulajdonosával beszélgettem a lovakról és a lovaglás oktatásáról.

Mióta szereted a lovakat?

A továbbtanulásnál mindenképp állatokkal szerettem volna foglalkozni, és akkor találtam Kaposváron egy állattenyésztő- és belovagló szakot.

Ott tanultál meg lovagolni?

Igen. Addig nem kerültem közelebbi kapcsolatba a lovakkal, így lovagolni sem tudtam. Simogattam, etettem őket, de más nem volt.

Versenyeztél is?

Igen, a versenyzés elengedhetetlen az oktatáshoz. Nyolc évet versenyeztem, és most már kezd hiányozni.

Milyen helyezéseket értél el?

Minden voltam országos hetediktől nemzetközi harmadikig, de első soha. Az olyan versenyeken, ahol az első hatot díjazták, mindig hatodik vagy második voltam.

Mikor és miért döntöttél úgy, hogy lovardát létesítesz Boronkán?

Ezt az élet hozta 2000-ben. Előtte a marcali lovardában voltam. Amikor azt felszámolták, egy osztrák úriember felajánlotta, hogy megveszi ezt a telket, és itt tudom majd folytatni az oktatást.

Hány lóval kezdtél és melyik volt az első?

Sokáig hat lovam volt. A kezdőkből már csak kettő van meg, Fecske és Csillag, a többit eladtam.

Mi alapján választottad ki őket?

Nem volt más választásom. Csak akkor vehettem meg az istállót, ha megveszem a benne lévő lovakat is.

Most hány lovad van?

Tíz, de egyszerre csak hattal dolgozom. Azért van több, hogy ha valamelyik megbetegszik, tudjam pótolni, vagy ha egyszerre több vendég jön, velük is tudjak foglalkozni.

Melyik a kedvenced közülük?

Alapjába véve mindet szeretem. Legjobban talán Fecsit, Csillagot, Zenitet (egy napon születtünk) és Kavalkádot. Őt meglovagolni mindig kihívás, ezért szeretem.

Látom, van az udvarban egy póni is. Rajta is szoktál oktatni?

Igen, igény szerint.

A méreten kívül miben különböznek a pónik a „nagy” lovaktól?

Sokkal sunyibbak és aljasabbak. Azt lesik, hol vághatnak át.

Hányan járnak rendszeresen lovagolni?

Elég kevesen. Télen jóval kevesebben, nyáron többen. Most 8-10 ember, de volt már húsz is.

Miért nem népszerűsíted a lovardát?

A lovarda költözés előtt áll. Hamarosan Székesfehérváron fogom folytatni az oktatást, jobb körülmények között. Addig is ezt a 8-10 embert szeretném megtanítani jól lovagolni.

Ha újrakezdhetnéd az életedet, ismét ezt választanád?

Igen, csak nem ebben a formában. Volt olyan, hogy nem gondoltam végig, mit fogok csinálni, és csak dolgoztam - feleslegesen.

Köszönöm az interjút, és sok sikert kívánok a költözéshez és a továbbiakhoz!

Fel!


AZ ÓRIÁSKIRÁLY HALÁLA- egy holló szemszögéből

Egy düledező toronyban lakom, ahol ember nemigen jár. Épp egy élelemszerző körútról érkeztem vissza, amikor furcsa hangokat hallottam a palota felől. Ez felkeltette az érdeklődésemet, és a vár ablakához repültem.

Benéztem és láttam, ahogy az óriáskirály és gyermekei esznek. Ezt nem találtam olyan érdekesnek, és épp el akartam repülni, amikor valami mégiscsak szemetszúrt. Egy ember állt az asztalon. Gondolkodóba estem. Hogy és miként került ide egy em- ber ?

A király megkínálta egy darab kősziklával. Az ember egy darabig nézte a szik- ladarabot, aztán hozzávágta a király homlokához, aki azon nyomban meghalt. A szolgák, a gyerekek egyaránt sírtak.Az ifjú óriások az idegen ember előtt esedeztek kegyelemért. Azt mondták neki, ő legyen az új királyuk.

Így lettek az óriások egy ember szolgái.

ÍRTA : Herke Katinka 5. b. (2009 -ben)

Fel!


Váratlan látogató

Hollótársammal az óriáskirály várának egyik elhagyott és félelmetes tornyában élek. Otthonom azért lakatlan, mert az óriások ide hozzák azoknak az embereknek a fejét, akik belépnek Óriásországba.

Egy napon éppen átrepültem az erdő felett és láttam, amint egy újabb látogató érkezett. Apró termetű, de nagyon díszes ruhájú az illető. Nem tűnt boldognak. Ahogy ott köröztem a feje felett, láttam, hogy megölte a határon a csősz. Követtem az ismeretlent, és amikor a várhoz ért, benyitott, majd körülnézett. Megakadt a szeme a rengeteg óriáson, akik nem fogadták szívélyesen. Hatalmas kősziklával szerették volna vendégül látni, de a legényke okosabb és furfangosabb volt. Először azt mondta, hogy neki egy kisebb darabot törjenek le, mert ő is kicsi. A király megtette, amit kértek tőle. Az ifjú jobb kezével megfogta a követ és meghajította. A dobás pontos volt, a király fejét találta el. Az óriások annyira megijedtek, hogy uralkodójukká választották az erős embert.

A látogató lassan indulni készült, de meghagyta, hogy amikor hívja őket, rögtön teremjenek előtte. Az óriások ajándékul egy sípot adtak neki, amit ha megszólaltat, ott lesznek. A legény elköszönt és tovább állt.

Írta: Szabó Eszter 5.B

Fel!


Idegen a várban!

Egy hatalmas erdő közepében, az óriások várának tornyában élek. Minden eseményt közelről láthatok, mert egy madár vagyok. De nem akármilyen madár, egy hatalmas holló.

A minap egy furcsa esemény történt velem Óriás országban, ahol élek. Képzeljétek! Egy törpét láttam! Ültem a kedvenc faágamon, amikor a törpe megjelent és a vár felé közeledett. Nem tudom, hogy túl halkan károgtam-e, hogy ne menjen be a várba, mert ő mégis bement. Utána repültem és felszálltam az ablakpárkányra, hogy többet lássak. Abban a pillanatban, hogy a kis ember belépett, arra gondoltam, ebből jó nem sülhet ki. Az óriásokkal nem jó „ujjat húzni”! Az óriások éppen lakmároztak, amikor a törpe bement. Láttam, hogy beszélnek és utána egy „falatot” adtak a vendégnek is. Elfogadta, a szájához emelte, de egy hirtelen mozdulattal az óriáskirály fejéhez vágta. Nem tudom, mi volt az az étel, de a király azonnal elterült és meghalt. Hallottam utána a keserves sírást és könyörgést. Az ifjú óriások adtak a vendégnek egy sípot, amit ő zsebre tett és diadalittasan távozott.

Az évek során sok mindent láthattam ebben az erdőben, ezért jó, hogy hollónak születtem.

Írta:Kárász Kristóf 5.b

Fel!


Balatoni kép

Oly csodás most a Balaton,
szemben velem a Badacsony.
A vitorlások versenye
A tó színét átszínezte.

Balatonnak víztükrében
Ott látom az arcképem.
Kémlelem a csodás eget,
Fejem felett sirály reppent.

Fönn a mólón ül a horgász.
Vízbe veti színes horgát.
Kezében van kenyér, kolbász,
Kenyeréből vízbe morzsáz.

Nézem őt ahogy felpattan
És horgászbotját felkapja.
Felrántja a zsinórt teker,
Horga végén ponty vagy keszeg?

Lábam mellett pici kutya
Farkcsóválás közben ugat.
Körbenéz aztán elszalad,
Egy fa árnyékában marad.

Al Banna Najah Petra 7.a

Fel!


Balaton

Magyarok tenger, Balaton, csillogó tó,
Partodon állok, nézlek, és színeid csodálom.

Kékség és türkiz, mohazöld  és ezüst fények,
Orcád így mutatod, ha napfényt ringat vized.

Ám ha jön a felhő s a nagy nyári zivatar
Orcád nyugtalan, haragos arcú, s vized ingatag,

De ha elmegy az eső és jön a jóidő
Jönnek a hajók, vitorlások és a szörfösök.

Majd eljön a naplemente és az esti szellő hangja
megzavarja a sás csendjét, s ellibeg nyugatra.

De vized nyugodt marad, és kifut a partra csendbe
Majd visszasimul, s hullámzik tovább az éjben.

Jön a reggel, s vizedre sűrű párát engedsz,
Ám a pecásoknak ezzel is csak kedveskedsz.

Kifogják a sok halat: kárászt, keszeget, pontyot,
S közben, csak úgy, figyelik a horizontot.

Magyarok tengere, Balaton, csillogó tó,
Partodon állok, nézlek, és színeid csodálom.

Kékség és türkiz, mohazöld, és ezüst fények,
Orcád így mutatod, ha napfényt ringat vized.

Horváth Eszter 7.a

Fel!


Balaton

Ez itt a magyar tenger,
ez itt a Balaton.
Amerre csak lát az ember
szikrázó, hullámzó vadon.

Mikor felkel a Nap
minden élet kél.
Amint eljön az est,
a tó újból fényt remél.

A vízen csalfa holdfény csillog,
Még a szél is elszenderül talán.
az éjben egy viharlámpa pislog,
Sűrű köd, titokzatos talány.

A susogó sás tövében
Harmatos fűszál remeg.
Badacsony lankáinak ölében
Meleg fénysugár hempereg.

A hegyek ormai fölött
A Nap, mint izzó parázs
Elbújik a felhők mögött,
Majd a sötétben elillan a varázs.

Szabó Stefánia 8.a

Fel!

FUISZ JÁNOS TANÁR BÁCSIVAL BESZÉLGETTÜNK AZ ÉLETÉRŐL, EDZŐI HITVALLÁSÁRÓL

Készítették:Bárczi Kata 6.b Mezőfi Brigitta 6.b Nagy Jusztina 6. b

,,Szükséges persze a jó alapanyag, amit az edző csiszolgat, fényesít”

Gratulálok Az Év Edzője kitüntetéshez!

Köszönöm szépen.

Kérem, meséljen a gyerekkoráról! Már akkor kapcsolatba került a sporttal?

Most szokványosat fogok mondani, mert az apám egy évvel a születésem után meghalt, a háborúban agyonlőtték és én nem is ismertem őt. Ebből eredően apa nélkül, és rövid időn belül anya nélkül maradtam. Nagyszülők neveltek, és mint manapság is elég nehezen tudják a gyerekeket kordában tartani, hát így voltak velem is. Szabadidőmben futballoztam, bicikliztem, sportoltam, csavarogtam, minden olyasmit megcsináltam, amit rendes gyerekek nem csináltak meg. Mert hát ráértem, mert nem volt olyan kontroll, ami engem visszatarthatott volna. Aztán amikor bekerültem a középiskolába, akkor meg az volt a probléma, hogy szombaton is jártunk iskolába, vasárnap meg jöttek a szülők látogatóba, hozzám nem jött senki, nos hát nem volt mit tenni, akkor én elindultam: futottam, kerékpároztam, futballoztam, mindent csináltam, csak hogy lekössem magam. Mindent összevetve azért szép volt ez az időszak is.

Hogyan lett János bácsi edző?

Testnevelői, tanári végzettséggel rendelkezem, de kezdettől fogva mindig a labdajátékok jobban érdekeltek az átlagnál. Ezért aztán elvégeztem az edzőit és testnevelésit a főiskola továbbképző intézetében. Mégpedig nem is kézilabdából, hanem a labdarúgás sportágból. Van egy olyan tantárgy a közös edzőképzőben, hogy edzéselmélet, az engem nagyon érdekelt és a mai napig érdekel. Ebből adódik, hogy egy csomó hasznos dolgot tudok a kézilabdában is kamatoztatni.

Mi adja Ön szerint a kézilabda varázsát?

A futballban 2 x 11 ember játszik egy hatalmas pályán, ahol nem történik hirtelen változás, míg a kézilabdát 2 x 7-en játsszák sokkal kisebb pályán, ahol a másodperc töredéke alatt a védőből támadó, a támadóból védő lehet. Sőt egy egész mérkőzés dőlhet el rajta.

Mikor nehezebb az edző dolga: ha felnőttekkel vagy ha gyerekekkel dolgozik?

Természetesen a felnőttekkel nehezebb dolgozni, mivel nekik megvannak a saját tapasztalataik, amelyeket több éve gyűjtöttek össze, ha valami újat mondunk nekik, azt sokkal nehezebben fogadják el, mint a gyerekek.

Mi minden kell ahhoz, hogy valaki sikeres legyen?

Ehhez szükséges persze a jó alapanyag, amit az edző csiszolgat, fényesít. És a csapat amennyiben kitartóan végzi munkáit, sikereket halmozhat fel az évek során. De nem nélkülözheti a szorgalmat, az állandó tanulást, a napi tájékozottságot.

Mit jelent Ön szerint, hogy valaki példás sportember?

Ez egy olyan ember, akire társai felnéznek a munkája, mentalitása és a sikerei miatt. Egy olyan személy, akinek megvan a kellő önbizalma, kitartása és tehetsége, és az adott helyzetben szerényen beszél sikereiről.

Köszönjük a beszélgetést.

Én köszönöm a lehetőséget!

Fel!

A képzelet szárnyain

Egy felhős nyári délutánon
Kedvetlenül fekszem az ágyon.
Vágyaim repítenek messze,
A hullámzó magyar tengerre.
Érzem azt, hogy hívogat a part,
Sok régi emlék mind oda csal.
A csillámló víztükör, a Nap,
A vakító nyári sugarak.
A móló régi rozzant padon ,
A friss szellőben magam vagyok.
Előttem a távoli hegyek.
Mellettem vidám hattyú sereg.
Távolban vitorlások raja,
Sirályok kavargó hada.
A fodrozódó víztükör.
Kékben, zöldben tündököl.
A távolból hajó közeleg.
Rajta ül egy nagy gyereksereg.
Ahogy lassan közelednek,
Vége lesz a meghitt csendnek.
Alkony borul a csodás tájra.
A játéknak vége mára.
Lassan én is elindulok,
Holnap újra itt sétálok.

Al Banna Najah Petra

Fel!

Alkony a Balatonon

A balatoni alkony csodálatos élmény. Magával ragadó, ahogy mozdulatlanul figyelsz és magadba szívod a természet erejét. Amikor a sziklákon ülve nem hallasz mást, mint a víz állandó morajlást, amint a hullámok partot ének, a szél lassú mozgását, amint a nyárfák leveleit rezgeti, mintha szűnni nem akaró tapsvihar lenne, és a sirályok fel-felcsendülő kiáltását, akaratlanul ellazulsz, nem zavar semmi, kényelmesen elnyújtózol és hagyod, hadd kényeztessen a lágy dallam. Az egész égbolton egyetlen fényes pont tündököl: az esthajnalcsillag, melynek fénye úgy világít, akár egy titokzatos távoli világítótorony, jelezve a helyes irányt. A túlparton már égnek Tihany fényei, mint megannyi gyertyaláng úsznak a víz felett, a hegyek tövében, amik rendíthetetlenül magasodnak a folyékony zafír fölé. A fekete bércek kontúr vonala elválasztja egymástól az eget és a földet, egyetlen horizontot alkotva ezzel. Ennek a tájnak a szépsége teljesen elbűvöl. Itt megnyugszom, elfelejtem a haragot és bánatot, egyszóval új emberként térek haza.

Horváth Evelin 7.b

Fel!

Balaton

Te vagy a magyarok nagy tengere,
Sok-sok csodás madár élőhelye.

Te vagy a turisták nyári álma,
Szörföznek, fürdenek és vitorláznak.

Te vagy a horgászok hajnali hobbija,
Várják a halakat, kezükben a bottal.

És te vagy a mikszisek jelenlegi álma,
Rólad ír, rajzol a Mikszáth összes diákja.

Várják az ihletet tollal, ecsettel a kezükben,
Hogy aztán vitorlázhassanak az Edit nénivel!

Horváth Eszter 8.a

Fel!

Dénes Dalma Csenge: A vihar

Aprócska ablakon át néztem a vihart,
Egy hajóba zárva, mely erős és kitart.
Nem engedett a vad hullámok szavának,
Csak ringatott, mint bölcső a babákat.
A szél most nem suttogott, üvöltött rám,
Ki nem mer elé állni, megbújik egy bárkán.
Talán féltem erejétől,
Menekültem isteni dühétől.
Tépte a fákat, csapkodta a vizet,
S egy szavára a felhők összegyűltek.
Elvették a Napot, elvették a csendet,
Mindent, amit szerettem, s ami tetszett.
Meggyengítettek, elkeserítettek tán,
Hisz’ egyedül voltam a Balaton partján.
A nád derékba törve feküdt,
A homokos part teljesen megsemmisült.
Szakadt az eső, villám is cikázott,
S utána már mennydörgés rázott.
Ez egy másik Balaton,
Mely dühös és zord.
És itt ülve reménykedtem, vártam
Lesz-e olyan, amilyennek tegnap láttam.
Visszatér-e újra sima tükre,
Felhői elúsznak-e helyükre?

Fel!

Klenovics Szilvia

Balaton

A Balaton vagyok én,
Minden nyáron nálam nyaral a legtöbb vendég.
Itt a Badacsony árnyékában,
Virítok, mint virág a vázában.

Strandol minden huncut gyerek,
Mókáznak meg fogócskáznak ez oly remek!
Sok turista fényképez engem,
Néha lubickol is bennem.

Télen se csöndes a part,
Nagy gyerekcsapat csinál zajt.
Csúszkálnak meg korcsolyáznak
S ráadásul fakutyáznak.

Mikor vihar kerekedik,
Morcos kedvem kerekedik.
Hullámaim a partot mossák
És lelocsolom, ki arra jár

Rengeteg sok halacska,
Lapul lenn az iszapba.
Dühbe gurul az a horgász,
Aki elszalasztja a nagy fogást

Mikor a szél csak fújdogál,
Vitorlások hadát látom már.
Sok verseny zajlik minden nyáron
Ebben az évben is nagyon várom.

Ennyi volt az én kis mesém,
Amit most elmondtam én.
Gyertek hozzám egész nyáron
Itt leszek és várok rátok!

Fel!

Balatoni vihar

Tavaly nyáron a Balaton mellett, Fonyódon voltam táborban. Az üdülő közvetlenül a parton volt, ezért gyakran előfordult, hogy még éjjel 11-kor is a lent beszélgettünk, üldögéltünk a víznél.
Egyik este is így történt. A barátommal amikor leértünk a partra már kint volt a vízen a nyaraló karbantartója, Miki bácsi. Horgászott. Azt mondta, hogy vihar készülődik. Mi persze ezt nem akartuk elhinni, mivel az ég tiszta volt, lehetett látni a csillagokat. A szél is épphogy csak lengedezett. Igaz, hogy a viharjelző villogott a túlparton, de a nyári, meleg, kiszámíthatatlan időjárásban majdnem mindig villog. Alig telt el 10 perc, már láttuk a villámlást, hallottuk a dörgést, és láttuk az eget, ahol csúnya, még az éjszakához képest is sötét felhők kezdtek gyülekezni. Most már hittünk Miki bácsinak. A szél is viharosan kezdett fújni. A dörgést meghallva a többiek is kijöttek a házból. Elkezdődött a balatoni vihar. Azelőtt még sosem láttam ehhez foghatót. A villámok nem a megszokott módon csaptak le. Nem világították be az egész eget, hanem hirtelen, csak egy-egy felhőn villantak fel. Az éjszaka sötétjében néha fel-feltűnt egy felhő árnyéka, de pár másodperc múlva el is sötétedett minden. Aki nem tudta, hogy éppen vihar van - mivel az eső nem esett - az azt gondolhatta volna, hogy diszkófényt, vagy ufótámadást lát. Mindannyian tátott szájjal néztük az égiháborút. Valaki megkérdezte Miki bácsit:
- Miki bácsi, látott már igazán nagy balatoni vihart?
- Természetesen láttam. Azt ugye tudjátok, hogy a legmagasabb fokú viharjelzés olyan, hogy a viharjelző pirosan villog és egy kis kosárka futkározik rajta fel-alá?
- Nem, sosem láttunk még ehhez hasonlót.
- Legyen szíves, mesélje el, hogy milyen volt az az igazán nagy vihar!
- Hát, rendben! Úgy történt, hogy este kimentem horgászni a nádasba, hátha lesz valami nagy fogás. Úgy, mint ti az előbb, én sem gondoltam, hogy itt hatalmas vihar készülődik. Kerestem egy szimpatikus helyet és leültem horgászni. Egyszer csak elcsendesült minden, gyülekezni kezdtek a felhők az égen, villámlani kezdett, hatalmas égzengés társaságában. A viharjelzést is észrevettem és elindultam szinte már futtában a partra. Épphogy kiértem, a vihar lecsapott. Méghozzá egy gömbvillám képében. Hatalmas, fülsiketítő sistergés hallatszott, az egész Balaton felvillant egy pillanatra. Szerencsére addigra már kiértem a partra, de mégis éreztem azt a hatalmas feszültséget. Gondoltam, az lesz a legokosabb, ha innen gyorsan eltűnök. Másnap reggel az első dolgom az volt, hogy kimenjek a tegnapi partszakaszra és megnézzem, hogy milyen pusztítást végzett a vihar…
- És, mi történt?
- A parton ezrével hevertek a döglött halak, amiket a hatalmas villám szabályosan elégetett. Nem is mertem elképzelni, hogy mi történt volna velem, hogyha nem érek ki időben a szárazra. Még ma is beleborzongok, ha erre gondolok.
Közben eleredt az eső, úgyhogy szedelőzködni kezdtünk. Miki bácsi bepakolta a horgászfelszerelést az autóba, és mindannyian elindultunk a nyaraló felé.
- Köszönjük az izgalmas történetet! - búcsúztunk el a nagy balatoni vihart átélt horgásztól.
- Ugyan, gyerekek! Nincs mit, bármikor szívesen mesélek nektek!
Még másnap is erről az estéről beszélgettünk. Azt hiszem, igazán emlékezetes maradt mindannyiunk számára.

Sütő Zsuzsanna 8.a

Fel!

Balatonnak déli partján állok,
Csinos cuccokban futkosnak a lányok.
Szemben velem a Badacsony,
Innen nézve alacsony.
A nap süt a kedv jó,
Jár-kél a sok hajó.
S már csak én maradtam a parton,
Látom, ahogy alszik a Balatonom.

Látom, ahogy alszik,
Látom, ahogy nyugszik.
Már nem cikáznak a fénysugarak vizén.
Az öreg hölgy már nem szomorú idén.
A madarak nem csiripelnek,
Ha nyugalom kell az embernek
A Balaton a barátja
Két karjába bezárja…

--
Makai Márton Gergely [Kiwi]